Horváth Gergely Krisztián

Spissich László tanár urat 16 évesen ismerhettem meg. Szükséghelyzetben. A matematika egész addigi életemben misztifikált tudományként, mint kevesek kiváltsága jelent meg. Neki köszönhetem, hogy a számok kavalkádja helyett a matematika mint a rend és harmónia tudománya is beléphetett az életembe. Mintha zene lenne.

Hasonló önzetlenséggel, odaadó figyelemmel, sok humorral fűszerezett komolysággal, mint ami Spissich Tanár úrból árad, sem előtte, sem utána nem találkoztam. Gyapjú garbópulóvere, a befűtött cserépkályha, a túloldali titkokat csillogó szemmel elénk táró tekintete – most már biztosan mondhatom – végigkísér életemen. „Nem középiskolás fokon” – ha cégére lenne, joggal és büszkén írhatná rá e sorokat.

Horváth Gergely Krisztián, szociológus